JiKri

incs létező, amely mentes volna a vágyakozástól. Az,
aki vágyakozik, nem is létezik, csupán a vágyakozása
van jelen. A vágyakozás - érdeklődési irányának váltó-
zásától függően - minden alkalommal más álarcot ölt. A különböző
érdekek emlékképei konfliktusba kerülnek az újakkal,
és megszületik a választás. A döntéshozó tehát létrehozza
önmagát mint vágytól elkülönült létezőt. Ez a lét azonban
nem választható el saját kvalitásaitól. Aki megpróbál feltöltődni,
vagy elmenekül saját üressége, hiányosságai, magányossága
elől, nem különbözik attól, amit el akar kerülni, inkább
azonos azzal. Nem menekülhet önmaga elől, mindöszsze
annyit tehet, hogy megérti saját magát. Ő azonos magányosságával
és ürességével. Amíg ezt saját magától függetlennek
tekinti, illúziókban és vég nélküli konfliktusokban fog
élni. Amikor közvetlenül tapasztalja, hogy azonos saját magányosságával,
akkor szabadulhat meg a félelemtől. A félelem
csak ideával kapcsolatban létezik, amely az emlékezet
gondolat formájában adott válasza. A gondolat tapasztalat
eredménye. Az ember eltöprenghet az ürességen, lehetnek
benyomásai vele kapcsolatban, de nem ismerheti meg közvetlenül
az ürességet. A magányosság szó a fájdalom és félelem
emlékeivel akadályozza az újabb tapasztalást. A szó emlék,
és amikor már nincs jelentősége, akkor megtapasztaló és
megtapasztalt között a kapcsolat teljesen megváltozik. Ez a
megváltozott kapcsolat közvetlen, nem pedig szavakon vagy
emlékeken keresztül jön létre. A tapasztalóból lesz maga a tapasztalat,
csupán ez hozhat szabadulást.