JiKri

em is tudatosodik bennünk, hogy a múlt milyen hatalmas
erővel taszít minket egy bizonyos irányba... Hogyan
lehetne ezt megszüntetni? Hogyan lehet a tudatalattit
egy csapásra megtisztítani a múlttól? A lélekbúvárok
szerint a tudatalatti részben vagy teljesen megtisztítható az
analízis során vizsgálatokkal, feltárásokkal, bizalmas beszélgetésekkel
vagy álomfejtéssel. így legalább „normális" emberi
lényekké válunk, akik képesek alkalmazkodni aktuális
környezetükhöz. Az analízis folyamatában azonban mindig
jelen van az elemző és az alany, egy megfigyelő, aki értelmezi
megfigyeléseit, és ez már önmagában is kettősséget okoz,
vagyis konfliktusok forrása lehet.
Azt tapasztaltam, hogy pusztán a tudatalatti elemzése
nem vezet sehová. Valamennyit segíthet a neurózis ellen, talán
kedvesebbek leszünk házastársunkkal, szomszédainkkal,
és még lehetne sorolni néhány felszínes dolgot, viszont most
nem erről van szó. Pontosan látom, hogy az analízis folyamata
- amely időt, közvetítést, a gondolatok mozgását igényli,
miközben a megfigyelő elemzi megfigyelése tárgyát - nem
szabadíthatja fel a tudatalattit. Ezért teljes egészében elutasítom
az analízist. Abban a pillanatban, amikor tudatosul bennem
az a tény, hogy az analízis semmilyen körülmények között
sem szabadíthatja meg terhétől a tudatalattit, máris kivontam
magam az elemzésből, nem foglalkozom vele. Mi jöhet
helyette? Nincs többé elkülönült elemző, aki különbözik
attól, amit vizsgál, hanem mindenki maga lesz saját elemzésének
tárgya. Megszűnik az elkülönülés. Akkor pedig rádöbbenünk,
hogy a tudatalattinak mennyire nincs jelentősége.