JiKri

apcsolat nélkül nincs létezés: élni annyit jelent mint
kapcsolódni... Sokan ezt mintha nem ismernék fel -
hogy a világ nem más, mint az én kapcsolata másokkal.
Problémáink gyökere ezekben a kapcsolatokban rejlik. Amik
vagyunk, azt feldolgozzuk, és nyilvánvaló, ha nem értjük meg
saját magunkat, kapcsolataink egyre zavarosabbá válnak.
Ezért a kapcsolat különösen fontos lesz, méghozzá nem az
úgynevezett tömeggel, hanem a család és barátok körében,
olyan közeli emberekkel, mint házastárs, gyerek vagy szomszéd.
A kiterjedt szervezetek és tömegmozgalmak világában
attól tartunk, beszűkül a mozgásterünk. Attól félünk, hogy a
kisemberek saját magukra vannak utalva. Azt kérdezzük magunktól,
mit tehetünk egy személyben? A reformok érdekében
muszáj csatlakoznunk valamilyen tömegmozgalomhoz.
Pedig a valódi forradalom nem tömegmozgalmak eredménye,
hanem belsőleg átértékelt kapcsolat az egyetlen igazi reformokat
hozó, radikális és állandó forradalom. Félünk „kicsiben"
kezdeni. Mivel ilyen nagy horderejű a probléma, azt
gondoljuk, sok emberre, nagy szervezetekre és tömegmozgalmakra
van szükség a megoldáshoz. A problémához először
saját kis méreteinkben kell közelíteni, és ez az „én" és „te"
szintjét jelenti. Ha megértem magamat, akkor megértelek téged,
és a megértésből szeretet lesz. A szeretet a hiányzó láncszem,
nincs a kapcsolatokban meghittség, gyengédség. Mivel
hiányoljuk a kapcsolatokban a szeretetet, kedvességet, nagylelkűséget
és könyörületességet, belemenekülünk a tömegmozgalomba,
amely csak zűrzavart és szenvedést okoz. Megtöltjük
szívünket a világreform programjaival, de nem keressük
az egyetlen megoldást, amely nem más, mint a szeretet.