JiKri

z emberek többsége elégedett a hatalom kebelén, mivel
az a folytonosság, bizonyosság és védettség érzetét adja.
Aki viszont meg akar ismerni egy mélyreható pszichológiai
forradalmat, annak meg kell szabadulnia a hatalomtól.
Az nem számíthat semmilyen - saját maga által teremtett
vagy mások által rákényszerített - hatalomra. Elképzelhető
ez? Lehetséges, hogy ne bízzam rá magam saját
tapasztalataim hatalmára? Még ha elutasítom is a hatalom
összes külső megjelenési formáját - könyveket, tanárokat,
papokat, templomokat, hiedelmeket -, akkor is megmarad
bennem az érzés, hogy legalább a saját megítéléseimben, tapasztalataimban
és elemzéseimben bízhatok. Vajon valóban
megbízhatok-e a saját megítéléseimben, tapasztalataimban és
elemzéseimben? A tapasztalatok megszerzésénél mindenkit
saját körülményei befolyásolnak. Attól függően, hogy muzulmán,
buddhista, esetleg hindu vagyok, az én tapasztalataim
is ilyen kulturális, gazdasági, társadalmi és vallási háttértől
függenek. Megbízhatok-e ezekben? Számíthatok-e útmutatásra,
reményre, olyan éleslátásra, amely elhiteti velem,
hogy döntéseim helyesek, ha a múltban felhalmozódott emlékek,
tapasztalatok eredményeit alkalmazom a jelenben?
Most, hogy mindezeket a kérdéseket feltettem, és tudatosodott
bennem a probléma, úgy látom, csak egyetlen olyan állapot
van, amely valóságos, újszerű és forradalmi változást
hozhat. Olyan állapot ez, amikor az elme teljes mértékben
megszabadult a múlttól: nem elemez, nem tapasztal, nem ítél
és a hatalom semmilyen formáját nem gyakorolja.