JiKri

a nagyon gondosan figyelünk, meglátjuk, hogy a gondolatok
nem folyamatosak. Két gondolat között mindig
van szünet. Ez talán csak a másodperc töredéke, de
ennek a szünetnek mégis jelentősége van az inga előre- és
hátralendülésénél. Belátjuk azt a tényt, hogy gondolkodásunkat
befolyásolja a múlt, amely kivetítődik a jövőre. Abban
a pillanatban, amikor elfogadjuk a múltat, el kell fogadnunk
a jövőt is, mivel nincs két olyan különböző állapot, mint múlt
és jövő. Csupán egyetlen állapot létezik, amely tartalmazza a
tudatost és tudattalant egyaránt, ugyanúgy, mint az egyéni és
kollektív múltat, amely a jelenre adott válaszokból hozza létre
az egyén tudatosságát. A tudatosság tehát a múltból ered,
és ez képezi létünk teljes hátterét. Abban a pillanatban, amikor
birtokoljuk a múltat, kétségtelenül megkapjuk a jövőt is.
A jövő csupán a módosított múlt folytatása, de mégiscsak
múlt. Azzal a problémával állunk tehát szemben, hogyan
tudjuk átalakítani a múlt folyamatát, anélkül, hogy létrehoznánk
újabb feltételekhez kötődéseket vagy egy másik múltat.