JiKri

egszabadulhat-e az elme a múlttól, a jó vagy rossz
gondolatoktól? Hogyan lehet ezt megtudni? Először
azt vizsgáltam, mi foglalja le az elmét. Amennyiben az
elmét a jó vagy a rossz foglalja le, csak a múlttal törődik, nem
tud szabadulni tőle. Éppen ezért fontos megfigyelni, mi birtokolja
az elmét. Ha egyáltalán birtokolja valami, az csak a
múlt lehet, mivel minden tudatosságunk azonos vele. A múlt
nemcsak a felszínen, hanem a legfelsőbb szinten is jelen van,
és a tudatalattira gyakorolt nyomás szintén maga a múlt...
Megszabadítható-e az elme a lefoglaltságtól? Vagyis lehet-e
az elme tökéletesen mentes mindentől, megszabadulhat-e
az emlékektől, a jó és rossz gondolatoktól, anélkül,
hogy valamelyiket kiválasztaná? Abban a pillanatban, amikor
az elme kiválaszt egy jó vagy rossz gondolatot, máris a
múlttal foglalkozik... Ha valóban figyelünk - nemcsak a szavak
szintjén, hanem igazán beható módon -, meglátjuk, hogy
a valódi biztonságot nem az elme nyújtja, hanem a múlttól
való megszabadulás.
A múlt azonban sohasem mellőzhető. Figyelni kell rá, de
nem szabad megengedni, hogy lefoglaljon. Az elme szabadon
figyelhet, nem kell választania. Amennyiben mégis választani
kell az emlékek közül, az leköti az elmét, és ezzel a
múlthoz láncolja. Amint az elmét lefoglalja a múlt, képtelen
észrevenni azt, ami valódi, igaz, új, eredeti és romlatlan.