JiKri

zt hiszem, hogy az állandó törekvés - legyünk valakik
vagy vigyük valamire - a valódi oka elménk lepusztulásának
és öregedésének. Tapasztalhatjuk, milyen
gyorsan öregednek az emberek, és nemcsak a hatvanévesek,
hanem a fiatalok is. Mennyire öregek lélekben! Nagyon kevesen
őrzik vagy tartják meg az elme fiatalságát. Ezen nem azt
értem, hogy az elme egyszerűen jól akarja érezni magát, hanem
hogy ne legyen megfertőzve, felsértve, megzavarva
vagy megromolva az élet eseményeitől és történéseitől. Az is
fontos, hogy ne fáradjon bele a küzdelembe, bánatba és erőlködésbe.
Biztosan szükség van fiatal elmére, mivel az öreg elme
tele van az emlékezés sebeivel, amelyekkel nem lehet élni
vagy komolynak maradni. Az ilyen elme, amely saját döntései
szerint él, már halott és rideg. A fiatal elme azonban
mindig megújuló és friss, nem terheli önmagát számatalan
emlékkel. Az elme, amelyben nyoma sincs szenvedésnek,
sértetlenül átjuthat a bánat völgyén...
Nem hiszem, hogy az ilyen fiatal elme megszerezhető.
Nem olyan dolog, amelyet áldozat vagy elszántság árán megvásáromatunk.
Nem piacképes termék, aprópénzre nem váltható,
viszont ha belátjuk fontosságát, szükségességét és a
benne rejlő igazságot, valami egészen más kezdődik, mint
ami eddig volt.