JiKri

ármilyen konfliktus - fizikai, pszichikai, intellektuális
- pusztán energiapocsékolás. Ezt rendkívül nehéz
megérteni és még nehezebb megszabadulni tőle, mivel
az emberek többségét arra nevelték, hogy küzdjön és erőfeszítéseket
tegyen. Az iskolában az első dolog, amit megtanítanak
- az erőfeszítés. A küzdelem és erőlködés végigkíséri
egész életünket - küzdenünk kell azért, hogy jók legyünk, legyőzzük
a gonoszt, ellenálljunk a kísértésnek és fegyelmezzük
magunkat. Az oktatás, a vallás és a társadalom is arra tanítja
az egyént, hogy küzdjön. Azt hirdetik, hogy Istent akkor
találjuk meg, ha dolgozunk, fegyelmezettek vagyunk, gyakorolunk,
marcangoljuk lelkünket, elménket, testünket, megtagadunk
és elnyomunk mindent. Tilos bármit meglátnunk,
egyre csak küzdenünk kell az úgynevezett spirituális szinten,
aminek valójában semmi köze a lélekhez. Társadalmi szinten
pedig senki sem élheti a saját életét.
Bármerre nézünk tehát, energiapocsékolást látunk, ami lényegében
nem más, mint konfliktus. Mit tehetünk és mit
nem, mit kell tennünk, és mit tilos. A kettősség kialakulásával
a konfliktus elkerülhetetlenné válik. Meg kell érteni a kettősség
teljes folyamatát - nem arról van szó, hogy nincs férfi
és nő, zöld és piros, fény és sötétség, magas és alacsony. Ezek
mind tények. Az az erőfeszítés azonban, amely arra irányul,
hogy megkülönböztessünk tényt és ideát, nem más, mint
energiapocsékolás.