JiKri

miről beszélünk, ahhoz olyan elme kell, amelyben nagyon
mélyre lehet hatolni. A közelben kell elkezdeni,
mivel nem juthatunk messzire, ha nem tudjuk, hogyan
kell kezdeni, és hogyan kell megtenni az első lépést. A meditálás
kibontakozása jó dolog, a nagylelkűség pedig a meditálás
kezdete. Nagyon sok dologról beszéltünk az élettel, tekintélyivel,
ambícióval, félelemmel, irigységgel, kapzsisággal, halállal
és idővel kapcsolatban. Talán túlságosan is sokat foglalkoztunk
velük. Ha megvizsgáljuk és beleássuk magunkat, ha jól
figyelünk, az mind megalapozza az elme meditálási képességét.
Nem meditálhatunk, ha ambícióink vannak - esetleg csak
eljátszhatunk a meditálás ötletével. Ha elménk tekintélyelvek
által vezérelt, hagyományokhoz kötődő, elfogad és követ, sohasem
ismerhetjük meg a meditálás rendkívüli szépségét.
A teljesítmény állandó hajszolása gátolja a nagylelkűséget.
Pedig szükségünk van nagylelkű elmére - nemcsak térrel teli
tág elmére, hanem olyan szívre, amely motiváció, gondolkodás
nélkül ad, és semmit sem vár cserébe. Szükség van viszont
arra, hogy adjunk - legyen az kevés vagy sok - korlátozás,
visszatartás nélkül, mivel a spontaneitás jelenti a minőséget.
Nem lehet meditálni nagylelkűség és jóság nélkül -
vagyis meg kell szabadulni a büszkeségtől, a siker és hírnév
hajszolásától. Meg kell halni minden eredményért és minden
percben. A jóság csak ilyen termékeny talajban erősödhet és
virágozhat. A meditáció pedig a jóság felvirágoztatása.