JiKri

éressük a boldogságot dolgokban, kapcsolatokban, gondolatokban
és eszmékben. Mindezek tehát nagyon fontossá
válnak, mégsem azonosak a boldogsággal. Amikor
valamin keresztül keressük a boldogságot, a dolog értékesebbé
válik, mint maga a boldogság. Ebből a nézőpontból a
probléma egyszerűnek tűnik, és valóban az is. Keressük a boldogságot
tulajdonban, családban vagy hírnévben. Aztán a tulajdon,
család, eszme nagyon fontossá válik. A boldogságot
eszközökön keresztül keressük, azok pedig tönkreteszik a célkitűzést.
Megtalálható-e bármi révén a boldogság, bármin keresztül,
amit emberi kéz vagy elme alkotott? A dolgok, kapcsolatok
és eszmék nyilvánvalóan átmenetiek, csak boldogtalanok
lehetünk általuk... A dolgok átmeneti jellegűek, elhasználódnak
vagy elkallódnak. A kapcsolat folyamatos súrlódásokkal
jár, és halálra van ítélve. Az eszmék és hiedelmek pedig
nem szilárdak vagy állandóak. A boldogságot keressük bennük,
de nem ismerjük fel átmeneti jellegüket. Ezért a bánat lesz
állandó társunk, amely rátelepszik minden cselekedetünkre.
A boldogság igazi jelentésének megismeréséhez fel kell fedeznünk
az önismeret folyóját. Az önismeret nem önmagában
végződik. Van-e valamilyen forrása? A folyó a kezdetétől a végéig
vízcseppekből áll. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy a forrásánál
találhatjuk meg a boldogságot. A boldogság ott van,
ahol éppen mi magunk hajózunk önismeretünk folyóján.