JiKri

mikor az időről beszélünk, nem órával mérhető kronológiai
időre gondolunk. Az idő létezik, mert léteznie
kell. Ha el akarjuk érni a buszt, a vonatot, vagy találkozónk
van másnap, szükségünk van kronológiai időre. De vajon
létezik-e holnap pszichológiai értelemben, vagyis az elme
ideje szerint? Van-e ténylegesen pszichológiai holnap? Vagy
a holnapot csak az elme teremti, mivel belátja a közvetlen,
azonnali változás képtelenségét, és kitalálja ezt a fokozatosságot?
Emberi lényként belátom, hogy borzasztóan fontos
életemben, cselekedeteimben, gondolkodásomban, érzéseimben
a radikális változás, ezért azt mondom magamnak, hogy
időt kell adni erre. Más leszek holnap, és változni fogok egy
hónap múlva. Az idő az, amiről beszélünk: a holnapról, a jövő
pszichológiai struktúrájáról, az időről, amelyben élünk.
Az idő jelenti a múltat, jelent és jövőt, de nem mérhető órával.
A tegnap még tart a mában, és létrehozza a jövőt. Ez viszonylag
egyszerű dolog. Egy évvel korábbi tapasztalatom
nyomot hagyott az elmémben. A jelent tapasztalat, tudás, hagyomány
és korlátozás alapján értelmezem, és ennek szellemében
teremtem meg a holnapot. Ennek a mókuskeréknek
vagyok foglya. Ezt nevezzük elemek és időnek.
A gondolat, amelybe beletartozunk mi magunk, összes
emlékünk, korlátunk, ideánk, reményünk, csalódásunk - ez
mind az idő... Egy időtlen állapot megértéséhez - amikor
megáll az idő - azt kell vizsgálni, az elme megszabadulhat-e
minden olyan tapasztalattól, amely az időhöz kapcsolódik.