JiKri

elentéktelenek vagyunk. Lehet nevünk és címünk, tulajdonunk
és bankszámlánk, hatalmunk és hírnevünk;
mindezek ellenére semmik vagyunk. Képesek va-
gyunk-e tökéletesen tisztában lenni ürességünkkel és jelentéktelenségünkkel,
vagy inkább hátat fordítunk, és nem akarjuk
tudomásul venni? Tehetünk, amit akarunk, nem óv meg
minket semmi sem. Menekülhetünk előle kerülő utakon,
egyéni vagy csoportos erőszakon keresztül, egyéni vagy csoportos
istentiszteleten, tanulással vagy szórakozással. Számolnunk
kell azzal, hogy éjjel-nappal jelen van. A jelentéktelenség
és az attól való félelem kapcsolatainkra is hatással lehet,
miközben úgy érezzük, nincs más választásunk, mint elmenekülni
előle. Hozzá fűződő viszonyunk nem az elkülönült
megfigyelőé. Gondolkodó és megfigyelő nélkül a jelentéktelenség
ugyanis nem létezik. Egyek vagyunk a jelentéktelenséggel,
közös jelenséget alkotunk, nem elkülönülve létezünk.
Ha a gondolkodó személy fél önön jelentéktelenségtől,
ha ellenségként kezeli, a vele kapcsolatos cselekvés elkerülhetetlenül
illúzióhoz, további konfliktusokhoz és szenvedéshez
vezet. Amikor felfedezzük és megtapasztaljuk saját jelentéktelenségünket,
az attól való félelem - amely csak akkor létezik,
ha a gondolkodó elkülönül gondolataitól, és így próbál
kapcsolatot teremteni velük - teljes mértékben eltűnik.