JiKri

magány teljesen különbözik az egyedülléttől. Az egyedüllétet
kénytelenek vagyunk magányosságra váltani.
A magányosság nem hasonlítható az egyedülléthez.
Aki ismeri a magányosságot, sohasem tudhatja meg, milyen
érzés egyedül lenni. Voltál-e már az egyedüllét állapotában?
Elménk nem egyedüllétre rendezkedett be. Az elme valójában
megkülönböztetések alapján működik, éppen ezért csak
a magányt ismeri.
Az egyedüllétnek ezzel szemben nincs megkülönböztetés
jellege. Valami olyasmi, ami nem azonos a „sokkal", nem befolyásolja
a „sok", nem is a „sok" eredménye. Nem úgy tevődik
össze, mint az elme, hiszen az elme egy a „sokból". A elme
nem magányos egység, amit évszázadok alatt összeraktak,
összehordtak és elkészítettek. Az elme sohasem lehet
magányos, nem ismerheti meg a magányt. Tudatában lehet
viszont az egyedüllétnek, és amikor ezt megéli, abból következik
a magány. Ily módon jön létre ez a mérhetetlen valami.
Az emberek többsége sajnos keresi a függőséget. Társaságra
vágyunk, barátokat akarunk, életünket a megkülönböztetés
állapotában szeretnénk élni, ami pedig konfliktushoz vezet.
Aki egyedül van, sohasem kerülhet konfliktusba. Az elme
azonban ezt nem foghatja fel és sohasem értheti meg, mivel
csak a magányosságot ismeri.