JiKri

egtöbbünk életét erőfeszítések és küzdelmek jellemzik,
ezek pedig együtt járnak az energiák elfecsérlésével.
A történelem során mindig azt állították, hogy a valóság,
Isten - vagy ahogy nevezik - megtalálásához szüzességi
fogadalmat kell tenni, így arra kényszerülünk, hogy egész
életünkben szakadatlanul harcoljunk önmagunkkal. Elfojtunk,
szabályozunk, hogy képesek legyünk betartani ezt a fogadalmat.
Micsoda energiapazarlás! Ha engedményt teszünk
magunknak, az szintén energiapocsékolás. Amikor valamit
elnvomunk magunkban, az sokkal naevobb ielentőséget kaD.
A vágy megtagadására, elnyomására és ellenőrzésére fordított
erőfeszítés torzítja az elmét. Ennek hatására sanyargatni
kezdjük magunkat, szigorúakká válunk. Most jól figyeljünk!
Vizsgáljuk meg önmagunkat és a körülöttünk élő embereket!
Figyeljük meg ezt az energiapazarlást és küzdelmet! Nem a
szex jelentősége, nem maga az aktus az energiapocsékolás,
hanem az ideálok, az elképzelések, az öröm, és az, hogy állandóan
a szexre gondolunk. A legtöbb ember elpazarolja
energiáit az önsanyargatással, a szüzességi fogadalommal,
vagy azzal, hogy folyamatosan a szexre gondol.