JiKri

fákon élő majom megéhezik, ezért kényszert érez egy
gyümölcs leszakítására. Első a cselekvés, azt követheti
egy ötlet, hogy jobb volna felhalmozni a gyümölcsöket.
Ezek szerint a cselekvés vagy a cselekvő az elsődleges? Vajon
létezik-e cselekvő cselekedet nélkül? Érthető ez? Mindig azt
kérdezzük magunktól: Ki az, aki látja? Ki az, aki tanítja? Elválasztható-e
a gondolkodó a gondolattól, a megfigyelő a megfigyelés
tárgyától, a tapasztaló a tapasztalattól, a cselekvő a
cselekedettől? Amennyiben alaposan, nagyon körültekintően
és intelligens módon elemezzük ezt a folyamatot, meglátjuk,
hogy mindig első a cselekvés, és miután az befejeződik, létrehozza
a cselekvőt. Lehet ezt követni? Ha a cselekvés vége látható,
annak köszönhető a cselekvő létrejötte. Amikor nagyon
tisztán, előítéletek és megalkuvás nélkül gondolkodunk, anélkül,
hogy meggyőzni próbálnánk valakit és anélkül, hogy látnánk
valaminek a végét, abban a gondolkodásban nem lesz
gondolkodó - csak a gondolkodás létezik. Ha azonban keressük
gondolkodásunk végpontját, önmagunk válunk fontossá,
és nem a gondolat. Néhányan talán tapasztaltak már ilyet.
Nagyon fontos megfigyelés ez, mivel ebből tudjuk meg, hogyan
kell cselekednünk. Ha első a gondolkodó, akkor ő sokkal
fontosabb lesz, mint maga a gondolat. A mostani civilizáció
minden filozófiája, cselekvése és szokásrendszere ezen feltételezésen
alapszik. Amikor viszont első a gondolat, az sokkal
fontosabb lesz, mint maga a gondolkodó.