JiKri

i az életkor? Az eddig élt évek száma? Az csak része az
életkornak. Megszülettünk egy adott évben, és most tizenöt,
negyven- vagy hatvanévesek vagyunk. Testünk
öregszik, ugyanúgy, mint elménk, amelyet az élet összes tapasztalatával,
nyomorúságával és fáradtságával terhelünk.
Az ilyen elme sohasem fedezi fel az igazságot. Az elme csak
akkor képes felfedezésre, ha fiatal, friss és ártatlan. Az ártatlanság
azonban nem életkor kérdése. Nemcsak a gyerek ártatlan,
hanem az olyan elme is, amely képes tapasztalni az ismeretek
felhalmozása nélkül. Az elmének muszáj tapasztalnia,
ez vitathatatlan. Reagálnia kell mindenre - a folyóra, a
beteg állatra, a hamvasztásra szállított holttestre, a terhüket
cipelő szegény falusiakra, az élet kínjaira és nyomorúságaira
-, különben meghal. Ugyanakkor a tapasztalatok megőrzése
nélkül kell reagálnia mindenre. A tapasztalatok felhalmozása,
az emlékek hamuja öregíti az elmét. Ha az elme
mindennap meghal a tegnapok emlékei, a múlt minden öröme
és bánata számára, akkor az elme friss, ártatlan és kortalan
marad. Ártatlanság nélkül viszont lehetünk tíz- vagy hatvanévesek,
nem találunk rá Istenre.