JiKri

vallást általában úgy ismerjük, mint hiedelmek, dogmák,
szertartások, babonák, bálvány imádások, varázslások
és guruk kavalkádját, és ezek vezetnek minket
egy végső cél felé. A végső igazság a sajátunk, azt tartalmazza,
mit akarunk, mitől leszünk boldogok, mi ad bizonyosságot
a halhatatlanságra. Az elme belekerül mindabba, ami létrehoz
vallást, dogmákat, papokat, babonákat és bálványimádást,
és ebben a csapdában vergődik. Ez volna a vallás? A vallás
valóban hit, ismeret, mások tapasztalatainak és értékeléseinek
kérdése? Esetleg a vallás csupán erkölcsösség? Tudjuk,
hogy viszonylag könnyű erkölcsösnek lenni. Ezt megtesszük,
azt pedig nem. Mivel ez annyira egyszerű, lehet utánozni
egy erkölcsi rendet. Az erkölcsösség mögött azonban a
növekvő, terjeszkedő, erőszakos, uralkodni vágyó egyén rejtőzik.
Akkor viszont mi a vallás?
Rá kell jönni az igazságra, mivel csak az számít, nem pedig
a gazdagság vagy szegénység, boldog házasság és gyermekáldás,
mivel ezek mind véget érnek a halállal. A hit bármilyen
formája nélkül megtalálhatjuk azt, amit keresünk.
Életerő, önbizalom, kezdeményezés szükséges, ha meg akarjuk
ismerni Istent és az igazságot. A hit nem ad semmi mást,
csupán rontást, kötődést és homályt. Az elme csak életerővel
és önbizalommal válhat szabaddá.