JiKri

z idő gondolat, a gondolat pedig a memória folyamata,
amely az időből tegnapot, mát és holnapot csinál. Ezeket
használjuk életmódként és életcélként. Az idő rendkívül
fontos számunkra, élet az élet után, egyik élet a másikba
vezet, amely megváltozik és így folytatódik tovább. Az
biztos, hogy az idő a gondolat valódi természete, a gondolat
pedig maga az idő. Amíg az idő valaminek az eszköze, az elme
képtelen túllépni saját magán - ez a túllépés olyan minőségi
változás, amely az időtől megszabadult új elméhez tartozik.
Az idő a félelem tényezője. Időn nem a kronológiai időt
értem, amit órával mérnek másodpercben, percben, órában,
napban, évben, hanem a pszichológiai órának nevezett belső
folyamatra gondolok. Ez a tényező kapcsolódik a félelemhez.
Az idő pedig azonos a félelemmel. Az idő gondolat, ezért félelmet
szül. Az idő teremti a zűrzavart, konfliktust, mivel a
tények azonnali észlelése és belátása időtlen...
A félelem megértéséhez tehát tudatában kell lennünk az
időnek. Az idő lehet távolság, tér, az „én", azok a gondolatok,
amelyek a tegnapot, mát és holnapot alkotják a múlt emlékeinek
felhasználásával, hogy a jelenhez és a jövő feltételeihez
igazodjanak. Ezért legtöbbünk számára a félelem különleges
valóság. Az elme, amelyet elragad a félelem összetettsége, sohasem
lehet szabad. Nem értheti meg a félelem teljességét az
idő bonyolultságának felismerése nélkül, mivel ezek összetartoznak.