JiKri

gondolkodó megszokásból gondolkodik, ismétlésekre
és utánzásokra hagyatkozik, ez pedig tudatlansághoz
és szomorúsághoz vezet. Vajon a gondolattalanság
nem vált-e szokássá? A tudatosság rendet teremt, de sohasem
teremt szokást. A kialakult irányvonalak csakis gondolattalansághoz
vezetnek. Miért vagyunk gondolatok híján?
Azért, mert a gondolkodás fájdalmas, zavart kelthet, ellenkezést
válthat ki, és a kialakult rend elleni lázadáshoz vezethet.
Gondolkodni és érezni tágabb értelemben, választás nélkül
tudatában lenni valaminek, mindez ismeretlen mélységekbe
vezethet. Az elme pedig lázad az ismeretlen ellen, ezért mozog
ismert dolgok, szokások és sémák között. Az ilyen elme
sohasem hagyja el azért az ismertet, hogy felfedezhesse az ismeretlent.
A gondolat fájdalmának felismerésével, utánzással
és szokások rabjaként a gondolkodó gondolatnélkülivé válik.
Mivel fél a gondolkodástól, kialakítja a gondolatnélküliség
sémáit. A gondolkodó retteg, ezért cselekedeteit félelem motiválja,
aztán próbál változtatni azon, amit tett. A gondolkodó
tart saját teremtményeitől, viszont a cselekedet maga a
cselekvő, ezért a gondolkodó saját magától fél. A gondolkodó
fél saját magától, és ő az oka a tudatlanságnak és szomorúságnak.
A gondolkodó önmagán belül képes rengeteg gondolatot
megkülönböztetni, de a gondolat továbbra is azonos
marad a gondolkodóval. A gondolkodó és azon erőfeszítései,
hogy legyen valaki, konfliktushoz és zavarhoz vezetnek.