JiKri

ajon magától a ténytől félünk, vagy pedig az arról alkotott
elképzelésünktől? Talán tartunk egy dologtól, amelyik
olyan, amilyen, vagy attól félünk, hogy mit gondolunk
róla? Vegyük például a halált. A halál tényétől vagy a halálról
alkotott fogalmainktól félünk? A tény és a tényhez kapcsolódó
fogalom két különböző dolog. A halál szótól félünk,
vagy magától a ténytől? Mivel a szótól vagy a fogalomtól félünk,
sohasem fogjuk megérteni vagy megvizsgálni a tényt, és
sohasem kerülünk közvetlen kapcsolatba vele. Csak akkor tűnik
el a félelem, ha teljes egységbe olvadunk az előttünk álló
problémával. Ha ez az egység nem jön létre, megjelenik a félelem.
Márpedig az egység nem jön létre addig, amíg ideákat
teremtünk és véleményünk van, elméleteket gyártunk a tényekről.
Ezért nagyon tisztán kell látnunk, hogy vajon a szavaktól,
fogalmaktól vagy pedig magától a problémától félünk-e.
Amikor szemtől szembe találjuk magunkat a tényekkel,
nem kell semmit megérteni belőlük: ott a puszta tény, és
mi bánni tudunk vele. Ha észrevesszük magunkon, hogy csupán
egy szótól félünk, akkor meg kell értenünk azt a szót, és
az egész folyamatot, amelyet jelentése magában foglal.
A ténnyel kapcsolatos vélemény, fogalom, tapasztalat, ismeret
hozza létre a félelmet. Amíg a probléma kimondható,
megnevezhető, azonosítható vagy kifogásoDiató, amíg a gondolat
megfigyelőként ítél meg egy tényt, addig szükségszerűen
jelen kell lennie a félelemnek. A gondolat a múlt terméke,
ezért csak szavakba foglalva, jelképekben és a képzeletben
létezik. Amíg a gondolat figyelembe veszi vagy értelmezi
a tényt, addig megmarad a félelem is.