JiKri

élünk a haláltól. A halálfélelem megszüntetéséhez
azonban kapcsolatba kell kerülnünk a halállal. Nem a
róla kialakított képpel, hanem ténylegesen érezni kell a
halál állapotát, máskülönben nincs vége a félelemnek. Mivel
a halárnak már az említése is rettegést vált ki, hallani sem
akarunk róla. Aki egészséges, normális, ésszerűen gondolkodik
és figyel, annak nincs lehetősége rá, hogy teljes mértékben
kapcsolatba kerüljön a tényekkel. Szervezetünk az elhasználódás
és betegségek miatt el fog pusztulni. Ha egészségesek
vagyunk, tudni akarjuk, mit jelent a halál. Ez nem
morbid vágy, mivel a haldoklással talán meg lehet érteni az
életet. A mostani élet kínszenvedés, végtelen kavarodás, ellentmondás,
ezért tele van konfliktussal, nyomorúsággal és
zűrzavarral. A napi munkába járást, örömöt, bánatot, nyugtalanságot,
bizonytalanságot és keresgélést nevezzük életnek.
Hozzászoktunk az ilyen élethez. Elfogadjuk, beleöregszünk
és meghalunk.
Ha meg akarjuk tudni, mi az élet, meg kell tudnunk, mi a
haldoklás, vagyis kapcsolatba kell kerülnünk a halállal. Minden
napot úgy kell befejezni, mintha már mindent tudnánk.
El kell felejtenünk a magunkról, családunkról, kapcsolatainkról
alkotott képet, amelyet örömmel hoztunk létre társadalmi
kapcsolataink tükrében. A halálban ugyanis ez fog történni.