JiKri

i történik, ha nem minősítjük a vágyat, nem ítéljük jónak
vagy rossznak, hanem egyszerűen csak tudomásul
vesszük? Kérdés, hogy tudjuk-e, mit jelent valamiről
tudomást szerezni? Többségünk nincs tudatában ennek,
mivel hozzászoktunk a helytelenítéshez, megítéléshez, értékeléshez,
azonosításhoz és választáshoz. A választás nyilvánvalóan
gátolja a tudatosságot, mivel a választás mindig konfliktus
eredménye. Tudatában lenni annak, hogy belépünk
egy szobába, megnézzük a bútorokat, a szőnyegeket és így
tovább - csak megnézni, és mindent tudatosítani bármilyen
értékítélet nélkül - egyszerűnek hangzik, mégis nagyon nehéz.
Próbáltunk-e már valaha választás vagy megítélés nélkül
nézni egy személyre, virágra, ideára vagy érzelemre?
Amennyiben valaki ugyanezt teszi a vággyal, amellyel
együtt él, nem tagadja meg és nem mondja, „mit kezdjek ezzel
a vággyal, ami annyira undorító, féktelen és erőszakos",
nem ad neki nevet, nem rejti el jelképek vagy szavak mögé -
okozhat-e akkor ez a vágy nyugtalanságot? Nem olyan-e a
vágy természete, hogy elpusztul, amikor mellőzik? Azért
akarjuk elpusztítani, mert egyik vágy ütközik a másikkal, ezzel
konfliktust, ellentmondást és szenvedést okozva. Láthatjuk,
hogyan próbálnak sokan menekülni ebből az örökös
konfliktusból. Lehet-e tehát tudatában valaki a vágy teljességének?
A teljességen nem egy vagy sok vágyat értek, hanem
a vágy teljes minőségét.