JiKri

em tudom, volt-e valaha közülünk valaki olyan magányos,
hogy hirtelen rádöbbent, senkivel sincs kapcsolata.
Ez a felismerés nem intellektuális, hanem ténysze-
rű. Ilyenkor az ember teljesen elszigetelődik. A gondolat és
érzés minden formája gátlás alá kerül. Nem fordulhatunk
senkihez és semmihez. Az istenek és angyalok felhők mögé
rejtőztek, aztán pedig eltűnnek a felhőkkel együtt. Teljesen
magányosak vagyunk - és most szándékosan nem az egyedüllét
kifejezést használom.
Az egyedüllétnek más a jelentése, mivel annak megvan a
maga szépsége. Az egyedüllét valami egészen különleges állapot.
Amikor valaki megszabadul a kapzsiság, irigység, ambíció,
arrogancia, teljesítmény- és pozícióközpontúság társadalmi
struktúrájától, akkor egyedül marad. Ez pedig mindentől
megkülönböztethető állapot, mert az egyedüllétben
szépség lakozik, és hatalmas energiák feszülnek benne.