JiKri

z a kérdés, létezik-e olyan energia, amely kívül esik a
gondolatok birodalmán? Van-e olyan energia, amely
nem önellentmondás eredménye, nem megszállottságból,
nem önmegvalósításból vagy csalódottságból ered? Remélem,
világosan fejeztem ki magam. Meg kell találnunk az
energiának azt a minőségét, amelyet nem csupán gondolataink
hoznak létre. A gondolatok apránként, lépésről lépésre,
gépiesen termelik az energiát, az ebből eredő cselekedetek
pedig romboló hatásúak - még abban az esetben is, ha olyan
célokat szolgálnak, mint társadalmi reformok, kiváló könyvek
írása, ügyes üzletkötések, nacionalista megkülönböztetések
vagy politikai tevékenységek. Felmerül a kérdés, vajon
nem csak elméletileg létezik-e az ilyen energia. Amikor
szembesülünk a tényekkel, elméletekkel bajlódni már nem
időszerű, sőt gyerekes éretlenségre vall. Olyan ez, mint amikor
egy rákos beteget operálnak. Közben már nem szokás arról
beszélni, elméletileg még milyen gyógymódok léteznek.
Az elmébe is be kell hatolni, vagy olyan állapotba kell kerülni,
amikor az elme már nincs a gondolat rabságában. Az idők
során minden találmányt gondolat szült: az összes berendezés,
repülőgép, hűtőszekrény, rakéta, az atom és az űr megismerése
mind ismeret vagy gondolat eredménye. Ezek nem
alkotások, mivel a feltalálás nem alkotás, ahogy a teljesítmény
sem az. A gondolat sohasem lehet kreatív, mivel mindig
feltételekhez kötött, és nem lehet szabad. Kreatív csak
olyan energia lehet, amely nem gondolat terméke.