JiKri

világ állandóan katasztrófa-közeli állapotban van.
Napjainkban még súlyosabb a helyzet, mint valaha.
Mintha az emberek többsége eszmékben keresne menedéket
a közeledő veszély elől. Azt feltételezzük, hogy a
válság megoldható valamely ideológia segítségével. Az ideológia
mindig akadályozza a közvetlen kapcsolatot, vagyis gátolja
a cselekvést. A békére mint eszmére vágyunk, és nem
mint valóságra. A békét csak szavakban kifejezve, a gondolkodás
szintjén akarjuk, és ezt nagy büszkén intellektuális
szintnek nevezzük. A béke szó azonban nem azonos a békével.
Béke csak akkor lesz, ha megszűnik az általunk okozott
zűrzavar. Az eszmék világához kötődünk, és nem a békéhez.
Új társadalmi és politikai rendszert keresünk, és nem a békét;
a befolyásoló tényezők összebékítéséért aggódunk, és nem
számoljuk fel a háború okait. Ez a módszer csak a múlthoz
kötődő kérdésekre ad választ. Ez a kötődés az ismeret és tapasztalat;
az új tényeket pedig ezen ismeretek alapján értelmezzük.
Ezért van ellentét a látható világ mögötti Valóság és a
tapasztalat között. A múlt, amely valójában ismeret, állandó
konfliktusban áll a tényekkel, mivel azok örökké jelen vannak.
Ez nem jelent megoldást, hanem állandósítja azokat a
feltételeket, amelyek a problémát létrehozták.