JiKri

sak a kreativitásban képes az elme megszabadulni minden
befolyástól, beavatkozástól, hogy teljesen egyedül
maradjon. Világszerte új technikákat fejlesztenek ki ar-
ra, hogyan lehet befolyásolni az embereket propagandával,
kényszerrel vagy utánzással. Számtalan könyvet írtak arról,
hogyan kell csinálni valamit, hogyan lehet hatékonyan gondolkodni,
hogyan kell házat építeni, hogyan kell egy gépet
összerakni, ezért fokozatosan veszítünk a kezdeményezésből,
hogy valamilyen eredeti ötletünk legyen. Az oktatási rendszerben,
hivatalos kapcsolatokban különböző eszközökkel
késztetnek megalkuvásra és utánzásra. Ha pedig engedünk
egy befolyásnak valamilyen viselkedés vagy cselekvés kapcsán,
természetesen ellenállást tanúsítunk más befolyásokkal
szemben. Vajon egy másik befolyással szembeni ellenállás kialakítása
közben nem viselkedünk-e negatívan?
Elménknek állandóan lázadnia kell, hogy megérthesse
azokat a befolyásokat, amelyek folyamatosan hatnak ránk,
beavatkoznak, ellenőriznek, alakítanak bennünket. A középszerű
elme egyik jellemzője, hogy örökösen fél, zavarodott,
rendre vágyik, állandóságot, olyan formát akar, amellyel irányítható
és ellenőrizhető. Ezek a formák és különböző befolyások
az egyes embereknél ellentmondásokhoz vezetnek és
zűrzavart okoznak. A befolyások közüli választás is a középszerű
elmére jellemző.
Vajon képes-e az elme utánzás, alakítás és félelem nélkül
létezni? Az ilyen elmének magányosnak, éppen ezért kreatívnak
kell lennie. A kreativitás nem a tiéd vagy az enyém, hanem
névtelen.