JiKri

Előszó
rishnamurti 1934-ben azt mondta: „Miért könyvekből
akartok tanulni, miért nem az életből? Nézzetek szét,
állapítsátok meg, mi igaz, és mi hamis mindabból a
kényszerítő erőből és kegyetlenségből, ami körülvesz benneteket,
és rátaláltok az igazságra." Többször hangoztatott álláspontja
szerint egyedül „az élet könyvét" érdemes „olvasni",
amelyben az életerő állandóan hullámzik, és amit képtelenség
a gondolatok börtönébe zárni. Az összes többi könyvben
csupán másodkézből származó információkhoz juthatunk
hozzá. „Az emberiség történetét magunkban hordjuk.
A nagy mennyiségű felhalmozódott tapasztalat, a mélyen
gyökerező félelmek, szorongások, fájdalmak, örömök és mindenfajta
hitek mind-mind évezredek alatt halmozódtak fel az
emberi tudatban. Mi magunk vagyunk a könyv."
Az a könyv, amelyet az olvasó most a kezébe vett, Az élet
könyve; Nnpi meditációk Krishnamurtival, ahhoz hasonlatosan
halad gondolatról gondolatra, ahogy beszédeit építette fel
Krishnamurti. Általában a figyelem témakörével indít, rátér a
beszélő és hallgatósága közötti kapcsolatra, végül természetes
könnyedséggel érkezik el azokhoz a dolgokhoz, amelyek
sorra emelkednek tudatunk felszínére az élet feneketlen
mélységeiből.
Életének utolsó napjaiban, 1985-ben az alkotó erőről és
egy gyökeresen új élet lehetőségéről beszélt. Ez a könyv e témakörnek
szentelt gondolataiból tartalmaz szemelvényeket.
Tanításaiban jó néhány téma többször is visszatér. Az emberi
lét mindent átfogó megfigyelésének ideája lebegett szeme
előtt, ami kapcsolatot létesít az élet minden aspektusával. Az
élet könyve egy éven át minden hétre új témával szolgál. Minden
gondolat hét nap alatt, napról napra bontakozik ki.
Krishnamurti 1929-ben kezdett nyilvánosság előtt előadásokat
tartani. Aldous Huxley szerint „tekintélyt parancsoló
I