JiKri

zok vagyunk, amit birtokolunk, és azok vagyunk, amihez
kötődünk. A kötődés nem valamiféle fennkölt érzés.
A tudáshoz való kötődés nem különbözik bármilyen
más örömet nyújtó szenvedélytől. A kötődés - bármilyen
szinten jön létre - önmagunk elvesztését jelenti. A kötődés
önámitás, menekülés énünk üressége elől. Vagyon, emberek,
eszmék, amelyekhez kötődünk, mindennél fontosabbá
válnak, mivel az ürességet betöltő sok dolog nélkül az egyén
elveszti jelentőségét. A nemléttől való félelem birtoklásra
késztet, és táplálja az illúziókat, amelyek következtetések
béklyójába vernek bennünket. Az anyagi vagy eszmei jellegű
következtetések gátolják az intelligenciát, a szabadságot,
amelyben csak realitás létezik. Szabadság nélkül alattomosság
foglalja el az intelligencia helyét. Az alattomosság megnyilvánulási
formája mindig bonyolult és romboló hatású.
Az önvédelmi célú ravaszkodás hozza létre a kötődést. Amikor
viszont ez a kötődés fájdalmat okoz, a ravaszkodás keresi
az elszakadás lehetőségét. Ekkor a lemondás büszke és hiú
pózában leli örömét. Az alattomosság formáinak megértése
pedig már az intelligencia kezdete.