JiKri

zt hiszem, egymás megértéséhez az szükséges, hogy
ne essünk a szavak csapdájába. Például egy olyan szónak,
mint Isten, számodra különleges jelentése lehet, de
egészen mást jelent nekem, egy harmadik embernek pedig
esetleg nem mond semmit. Szinte teljesen lehetetlen tehát
kommunikálni egymással, hacsak nincs meg mindkét félben
a megértés szándéka, amelynek segítségével behatolnak a
szavak mögé. A szabadság szóról ugye rendszerint az jut
eszünkbe, hogy megszabadulni valamitől? Általában azt jelenti,
hogy megszabadulni kapzsiságtól, irigységtől, nacionalizmustól,
haragtól vagy bármitől. Ugyanakkor a szabadság
szónak egészen más jelentése is lehet, abban az értelemben,
hogy szabadnak lenni. Azt hiszem, nagyon fontos megérteni
ezt a jelentését is.
Végső soron az elme minden más mellett szavakból épül
fel. Megszabadulhat-e tehát az elme az irigység szótól? Vajon
az elme megszabadulhat-e idegi és pszichológiai értelemben
olyan szavaktól, mint Isten, igazság, gyűlölet, irigység, amelyek
mind nagy hatással vannak az elmére? Ha nem tud megszabadulni
tőlük, képtelen szembenézni az irigység tényével.
Amikor az elme közvetlenül szembesül az irigységgel, ez a
tény sokkal gyorsabban nyilvánul meg, mint ahogy az elme
igyekszik valamit kezdeni vele. Ameddig az elme az irigység
tagadásának ideálján keresztül próbál megszabadulni az
irigységtől, addig nem tud szembenézni a ténnyel. Az irigység
szó eltereli figyelmünket magáról a tényről. A felismerés
a szavakon keresztül történik, és abban a pillanatban, amikor
felismerjük a szavakon keresztül az érzést, biztosítjuk annak
folytonosságát.