JiKri

z ismeretszerzés nem jelent előrelépést a tanulásban.
A két folyamat egymással nem egyeztethető össze, sőt
ellentétes irányú. A tanulás folyamata feltételez egy állapotot,
amelyben az elme nem halmoz fel ismeretként korábbi
tapasztalatokat. Az ismeretet szerezzük, míg a tanulás
állandó folyamat, amely nem hozzáadó vagy megszerző jellegű.
Ezért a tanulás folyamata feltételez egy állapotot,
amelyben az elmének nincs tekintélye. Minden tudás tekintélyt
parancsol, a tudás tekintélyével megerősített elme viszont
képtelen a tanulásra. Az elme csak akkor tanulhat, ha a
hozzáadás folyamata teljes mértékben megszűnik.
Legtöbbünk számára nagyon nehéz különbséget tenni tanulás
és ismeretszerzés között. Az elme tapasztalatokon, olvasáson
és megfigyelésen keresztül halmoz fel ismereteket,
amelyek hozzáadódnak a már megszerzett ismeretekhez.
Ilyen tudásháttérrel élünk. Amit általában tanulásnak nevezünk,
az tulajdonképpen új ismeretek szerzése és hozzáadása
a már felhalmozott tudáshoz. En viszont egészen másról
beszélek. Tanuláson nem az addigi ismeretekhez való hozzáadást
értem. Csak akkor tanulunk, ha nem kapcsolódunk a
múlthoz, mint ismerethez, vagyis ha meglátunk valami újat,
amit nem tudunk értelmezni korábbi ismereteink alapján.
A tanuló elme ártatlan, miközben a tudást felhalmozó elme
öreg, stagnáló, mivel megfertőzte a múlt. Az ártatlan elme
mindent azonnal felfog, állandóan tanul, anélkül, hogy
felhalmozna, tehát önmagában is fejlődik.