JiKri

iztosan már sok emberrel megtörtént, hogy hirtelen
észlelt valamit, és az észlelés pillanatában még nem
volt semmi problémája. Azt is tapasztalhattuk, hogy
abban a pillanatban, amikor észleljük a problémát, az teljesen
megszűnik. Van egy probléma, és mi gondolunk rá, vitába
szállunk vele, aggódunk miatta. A gondolkodás határain belül
minden eszközt bevetünk megértéséhez. Végül pedig kijelentjük,
hogy ennél többet nem tehetünk. Guruk vagy
könyvek nem segítenek. Magunkra maradunk a problémával,
nincs más kiút. Ha teljes erővel belevetjük magunkat a
problémába, különös módon azt tapasztaljuk majd, hogy elszakadunk
tőle. Ilyenkor elménk már nem aggódik, nem tépelődik
rajta, nem akarja mindenáron megtalálni a választ,
tehát megnyugszik. Ebben a nyugalomban találja meg a
megoldást. Ezt már biztosan sokan tapasztalták. Nem olyan
nagy dolog. Előfordult matematikusokkal, tudósokkal, és
hétköznapi emberek is tapasztalhatnak hasonlót. Mit jelent
ez? Az elme teljes kapacitással gondolkodik és a gondolatok
végére ér, anélkül, hogy megtalálná a választ. Lecsendesedik,
de nem a fáradtságtól, fásultságtól, sem pedig arra számítva,
hogy nyugodt körülmények között majd megtudja a választ.
Miután megtett mindent, hogy feleletet találjon, az elme
spontán módon lenyugszik. Ez a választás és elvárás nélküli
tudatosság, amelyben nincs nyugtalanság. Az elme ebben az
állapotban képes olyan észlelésre, amely már önmagában
megold minden problémát.