JiKri

épiesen végezzük fárasztó napi teendőinket. Milyen
lelkesen fogadja el az elme a létezésnek ezt a formáját,
és milyen szívósan ragaszkodik hozzá! Elménket az
idea tartja egyben, amelyet körbezár az élet és a létezés. Az
elme sohasem szabad, nem rugalmas, és mivel mindig lehorgonyoz,
csak kisebb vagy nagyobb köríveken képes mozogni
saját központja körül. Ettől nem akar eltávolodni, ha pedig
megteszi, belevész a félelembe. Nem az ismeretlentől fél, hanem
az ismert elvesztésétől. Nem az ismeretlen vált ki félelmet,
hanem az ismerttől való függés. A félelem mindig
együtt jár a többre vagy kevesebbre vágyással. A formák szakadatlan
áramlása során az elme létrehozza az időt, vele
együtt pedig a félelmet, reményt és halált.