JiKri

z emberek többsége nem nagyon törődik az őt körülvevő
rendkívüli univerzummal. Nem látjuk meg, ha falevelet
hord a szél, sohasem figyelünk vagy érintünk
meg egy fűszálat, nem csodálkozunk rá létezésére. Ehhez
nem kell költői léleknek lenni, távol álljon tőlem, hogy érzelmes
húrokat pengessek. Szerintem nagyon lényeges, hogy
mélyen erezzünk az élet iránt, ne bonyolódjunk bele az értelem
útvesztőibe, vitákba, vizsgálatokba, idézetekbe. Ne söpörjünk
félre valami újat azzal a megjegyzéssel, hogy már
úgyis hallottuk. Az értelem nem járható út. Nem oldja meg
problémáinkat, nem hoz létre maradandó értéket. Az értelem
érvelhet, vitázhat, elemezhet, következtetéseket vonhat le,
ugyanakkor korlátozott és feltételekhez kötött. Az érzékenységgel
egészen más a helyzet, mivel nem kötődik feltételekhez,
hanem rögtön kivezet a félelmek és aggodalmak világából.
Napokat és éveket áldozunk az értelem pallérozására vitákon,
megbeszéléseken, harcokon és küzdelmeken keresztül,
hogy vigyük valamire. Ennek a csodálatos és rendkívüli
világnak a földje annyira gazdag, és most nem konkrét országokról
beszélek. Ez a föld a miénk, a tiéd és az enyém, ami
tény, nem pedig ostoba érzelgősség. Sajnos azonban kicsinyességünk
és lokálpatriotizmusunk megoszt bennünket.
Tudjuk, hogy ez biztonságunk érdekében, jobb és több munka
reményében alakult így. Ez a politikai játszma az egész világra
kiterjed, ezért megfeledkezünk emberi mivoltunkról.
Megfeledkezünk arról is, hogy boldogan élhetnénk a Földön,
ami a miénk, sőt tehetnénk érte valamit.