JiKri

it jelent a könyörületesség? Mindenkinek saját magának
kell rájönnie, megéreznie, hogy a megbántott elme
megbocsájthat-e valaha. Képes-e a megbántható elme
valaha is megbocsájtani? Vajon lehet-e könyörületes az olyan
elme, amely megbántódhat, miközben erényes és nagylelkű?
A könyörületesség - ugyanúgy, mint a szeretet - olyasmi,
ami nem az elméből származik. Az elme nincs tudatában saját
könyörületességének vagy szeretetének. Abban a pillanatban
viszont, amint tudatosan megbocsájtunk, az elme középpontba
helvezi és megerősíti saiát fáidalmát. Ezért a tudato-
1 J O J )
san megbocsájtó elme valójában sohasem bocsájt meg. Nem
is tudja, mit jelent a megbocsájtás, csak azért teszi meg, tovább
ne bántsák.
Éppen ezért nagyon fontos kideríteni, miért emlékezik és
raktároz az elme. Az elme állandóan abban mesterkedik,
hogy szépítse, nagyítsa saját magát, váljon valakivé. Amikor
az elme egyáltalán semmi sem szándékozik lenni, akkor kerül
a könyörületesség állapotába. Abban az állapotban nincs
megbocsájtás vagy megbántódás, viszont megértheti az elme,
mit kell tudnia az „én" tudatos fejlesztéséhez.
Amíg tehát tudatos bármilyen különleges hatás vagy
erény, addig nincs szeretet, könyörületesség, mivel egyik
sem tudatos erőfeszítés eredménye.