JiKri

z elme sémákhoz kötődik, meghatározott keretek között
létezik, működik és mozog. A séma lehet a múlt
vagy jövő, kétségbeesés és remény, zavar és utópia, a
mi volt és mi lehetett volna kétsége. Ezeket mindannyian jól ismerjük.
Ki akarunk törni a régi keretekből, de csak azért,
hogy újabbak közé kerüljünk, ahol helyzetünk nem más,
mint a régi módosított változata. Új világot akarunk teremteni,
pedig ez képtelenség. Becsaphatjuk magunkat vagy másokat,
de a régi sémák teljes felszámolása nélkül nem számíthatunk
radikális változásokra. Eljátszadozhatunk, de azzal még
nem váltjuk meg a világot. A régi és úgynevezett új sémák
felrúgása a legfontosabb, ha ki akarunk kerülni a káoszból.
Ezért annyira lényeges megérteni, hogyan működik az elme.
Van-e lehetősége az elmének, hogy megszabaduljon a sémáktól,
valamint az előrehúzó és visszarángató vágytól? Teljes
bizonyossággal állíthatjuk, hogy van rá esély. Ehhez viszont
a mában kell élni, méghozzá remény nélkül, nem aggódva
a jövő miatt. Ez nem azonos a reménytelenséggel vagy
a közömbösséggel. Ezzel szemben mi nem élünk, hanem mindig
a halállal, múlttal vagy jövővel foglalkozunk. Pedig az élet
a legnagyobb forradalom. Az életnek nincs sémája, mint a halálnak,
múltnak vagy jövőnek, annak, ami mögöttünk van
vagy az utópiának. Egy megalapozatlan jövőkép kényszerében
élünk, ezért fordulunk az élet helyett a halál felé.