JiKri

ehet-e gyakorolni az alázatot? Amennyiben tudatában
vagyunk alázatosságunknak, biztosan nem vagyunk
alázatosak. Tudni akarjuk, hogy megérkeztünk. Vajon
ez azt jelzi, azért figyelünk, hogy különleges állapotba kerüljünk?
Olyan helyre, ahol sohasem háborgatnak, ahol megtaláljuk
az örök boldogságot és az állandó üdvösséget? Mint már
korábban említettem, nincs hová megérkezni, csak a tanulás
folyamata létezik - és ebben rejlik az élet szépsége. Ha megérkeztünk,
nincs tovább. Pedig mindenki meg akar érkezni vagy
már beérkezett, nemcsak az üzleti életben, hanem minden más
területen. Ezért érezzük, hogy elégedetlenek, zaklatottak és
szánalmasak vagyunk. Nincs hová megérkezni, csak a tanulás
folyamata létezik, amely akkor válik fájdalmassá, ha a tudás
felhalmozódik. Az elme, amennyiben teljes odaadással figyel,
sohasem fog eredményre várni, mivel állandóan nyitott;
olyan, mint a folyó, mindig mozgásban van. Az ilyen elme teljes
mértékben öntudatlan saját tevékenységét illetően. Az
eredményre vagy befejezésre törekvő én nem örökkévaló.