JiKri

em tudom, megfigyelték-e már, milyen nagy szerepet
játszik életünkben az értelem. Az újságok, magazinok
mind emellett érvelnek. Ezzel én sem akarok vitába
szállni. Éppen ellenkezőleg, mindenkinek szüksége van rá,
hogy tisztán, okosan érveljen. Megfigyelhetjük azonban,
hogy az értelem örökké elemzi, miért tartozunk vagy nem
tartozunk valahová, miért kell kívülállónak maradni a valóság
megismeréséhez. Megtanultuk, hogyan elemezzük saját
magunkat. Adott tehát az értelem, amely képes ismeretszerzésre,
elemzésre, érvelésre és következtetésre. Ugyanakkor
létezik egy tiszta érzés, amelyet állandóan megszakít és színez
az értelem. Amikor az értelem találkozik a tiszta érzéssel,
abból középszerű gondolkodás lesz. Egyrészt értelmesek vagyunk,
érvelünk annak alapján, mi tetszik és mi nem, korlátozások,
tapasztalatok és ismeretek figyelembevételével.
Másrészt vannak érzéseink, amelyeket tönkretesz a társadalom
és a félelem. Vajon az értelem és érzés rábukkanhat-e az
igazságra? Esetleg csupán érzékelés létezik, semmi más?