JiKri

tudatosság nem valamivé válás, nem elérendő végcél.
Választás és helytelenítés nélküli csendes szemlélődés,
amelyből a megértés fakad. Ebben a folyamatban gondolat
és érzés kibontakoznak, de csak akkor, ha nincs elfogadás
vagy visszautasítás. így jöhet létre az egyre táguló tudatosság,
felszínre kerülhet minden jelentősebb rejtett érték. Ez
a tudatosság feltárja azt a kreatív ürességet, amelyet nem lehet
elképzelni vagy megfogalmazni. A táguló tudatosság és a
teremtő üresség egyaránt teljes folyamat, nem pedig különböző
fokozatokat jelent. Ha helytelenítés vagy megítélés nélkül
csendesen szemlélünk egy problémát, ebből passzív tudatosság
következik. Ebben az állapotban megértjük és felszámoljuk
a problémát. A tudatosságban sokkal erősebb az
érzékenység, amely a negatív gondolkodás legfejlettebb formája.
Amikor az elme fogalmaz, produkál, az nem alkotás.
Csak akkor beszélhetünk alkotásról, ha az elme csendes és
üres, amikor nem „csinál" problémát - ebben az éber passzivitásban
benne foglaltatik az alkotás. Alkotás csak tagadásból
fakadhat, ez pedig nem az „igenlés" szó ellentéte. „Semminek
lenni" és „valaminek lenni" nem egymás ellentétei.
Probléma csak akkor merül fel, amikor eredményt akarunk.
Amennyiben az eredmény hajszolása megszűnik, eltűnik
maga a probléma is.