JiKri

sajnálat sokk eredménye. Ideiglenesen felrázza a megállapodott
elmét, amely már elfogadta az életet olyannak,
amilyen. Történik valami - haláleset, munkanél-
külivé válás, kiábrándulás egy hitből -, és az elme összezavarodik.
Mit tesz ilyenkor az összezavarodott elme? Megtalálja
a módját, hogy ismét háborítatlan legyen. Menedéket talál
egy másik hitben, biztosabb munkában, egy új kapcsolatban.
Az élet hullámai aztán ismét szétzúzzák nyugalmát, az elme
viszont újabb védekezést talál ki, és így tovább. Ugye mindez
nem vall intelligenciára?
Nem segít ezen semmilyen külső vagy belső kényszer,
amely bármilyen kifinomult is, mindenképpen tudatlanság
következménye, a jutalom iránti vágyakozásból vagy a büntetéstől
való félelemből származik. A csapda természetének
megismeréséhez meg kell szabadulnunk tőle. Ember, rendszer
vagy hit nem szabadíthat meg. Ez az igazság, ezért csak
egyetlen szabadulási mód létezik - ezt viszont magunknak
kell megtalálnunk, nem elég, ha valaki meggyőz. Ehhez kell
ismeretlen vizeken hajóznunk.