JiKri

z egyedüllét nem azonos a magány filozófiájával, és
nyilvánvalóan olyan forradalmi állapotot jelent,
amelyben lázadunk az egész társadalom felépítése el-
len. Nem csupán a kapitalizmusban, a kommunizmusban, a
fasizmusban, hanem minden olyan társadalmi formában,
amely kegyetlenségre és hatalomra szerveződött. A hatalom
megnyilvánulásainak különleges érzékelését jelenti ez a
szembenállás. Megfigyelte-e már valaki katonák gyakorlatozását?
Ahogy ott állnak a tűző napon, ők nem emberek, hanem
gépek, ugyanakkor a fiaink. Ez előfordul Amerikában,
Oroszországban vagy bárhol - nemcsak kormányzati szinten,
hanem még kolostorokban is, amelyek rendekhez vagy
elképesztő hatalommal rendelkező csoportokhoz tartoznak.
Kizárólag az elme képes egyedül lenni úgy, hogy nem tartozik
sehová. A magányosság nem valamilyen művelhető tevékenység.
Ha belátjuk ezt, kívülállók leszünk, és nincs az a
kormányzó vagy elnök, aki meghívna vacsorára. A magányossághoz
szorosan kapcsolódik a szelídség. Ez a magányosság
a szeretetet ismeri, nem pedig a hatalmat. A becsvágyó,
vallásos vagy hétköznapi ember sohasem fogja megtudni,
mi a szeretet. Ezért, ha valaki mindezt felismeri, teljes életet
élhet és ennek megfelelően cselekedhet. Ide vezet el bennünket
az önismeret.