JiKri

ajon lehetséges-e, hogy az elme teljesen kiirtsa magából
a félelmet? Mindenfajta félelem illúziót szül, ez pedig
sekélyessé és nehézkessé teszi az elmét. Ahol jelen van
a félelem, ott nyilvánvalóan nincs szabadság, nélküle pedig a
szeretet is hiánvzik. Az emberek többsége fél valamitől: sötétségtől,
közvéleménytől, kígyóktól, fizikai fájdalomtól, öregségtől
vagy haláltól. Szó szerint tele vagyunk félelemmel.
Van-e lehetőség arra, hogy teljesen megszabaduljunk tőle?
Láthatjuk, mit tesz velünk a félelem. Valakit hazugságra
késztet, másokat korruottá tesz. a gondolkodást oedie, seké-
Ívessé és nehézkessé változtatja. Vannak az elmének sötét zugai,
amelyeket a félelem állapotában sohasem lehet megvizsgálni
és felfedezni. A fizikai önvédelem, az ösztönös belső
kényszer - hogy távol tartsuk magunkat a mérgeskígyótól,
visszalépjünk a szakadék széléről, nehogy a villamos alá zuhanjunk
és így tovább -, mindegyik teljesen ésszerű, normális
és egészséges reakció. Én viszont lelki önvédelemről beszélek,
amelynek hatására az egyén fél betegségtől, haláltól
vagy ellenségtől. Amikor bármilyen formában keressük a beteljesülést
- festészetben, zenében, kapcsolatokban vagy bármi
másban - mindig jelen van a félelem. Legfontosabb teendő
tudatosítani az egyénben lejátszódó folyamatokat, megfigyelni,
tanulni belőle, nem pedig azt kérdezgetni, hogyan lehet
lerázni a félelmet. Amennyiben egyszerűen csak szabadulni
akarunk tőle, látszólag könnyen találunk eszközöket a
menekülésre, viszont sohasem valósulhat meg a félelemtől
való megszabadulás.