JiKri

fenti megállapítás belátásához nagyon sok önvizsgálatra
van szükség. Nem kell egyetérteni velem, de érdemes
meditálni rajta. Darabokra kell szedni az elmét,
hogy megtaláljuk ennek igazságát vagy hamisságát. Vajon
előidézhet-e változást a már megszerzett tudás? Tudásra van
szükségünk, ha hidat akarunk építeni, de tudhat-e elménk arról,
amely majdan őt magát megváltoztatja? Néha úgy érezzük,
biztosan tudjuk, milyen az elme állapota, amikor megváltozott,
és többé már nem változik. Az ilyen tudás azonban
hátráltatja a változást, mivel az elégedettség eszközévé válik,
és amíg középpontban áll az elégedettség, jutalom vagy a biztonság
keresése, addig nem számíthatunk változásra. Amúgy
minden erőfeszítésünk jutalmon, büntetésen, sikeren és szerzésen
alapszik. Szinte mindenki így gondolkodik, és hajlandók
vagyunk a változásra, ha ezzel elérhetjük azt, amit akarunk.
Ez azonban nem valódi változás. Mivel az elme alapvetően
és mélyen a forradalmi változás állapotára vágyik, meg
kell szabadulnia az ismeretektől. Akkor az elme megdöbbentően
nyugodt lesz, és csak ilyen elme képes radikális átalakulásra,
amelyre oly nagy szükség volna már.