JiKri

iért kutatjuk, hogy mi a boldogság? Lehet ez helyes
megközelítés? Nem vagyunk boldogok. Ha boldogok
volnánk, teljesen más világban élnénk. Civilizációnk,
kultúránk is egészen más volna. Boldogtalan, kicsinyes, szánalmas,
küszködő, hiú emberi lények vagyunk, körülvesszük
magunkat haszontalan, értéktelen dolgokkal, megelégszünk
kicsinyes célkitűzésekkel, pénzzel és pozícióval. Boldogtalanok
vagyunk, pedig rendelkezünk tudással, lehet pénzünk,
nagy házunk, sok gyermekünk, autónk és számtalan élményünk.
Boldogtalan, szenvedő emberi lények vagyunk, és
mivel szenvedünk, boldogságot akarunk. Ezt kihasználva
félrevezetnek minket azok, akik társadalmi, lelki vagy anyagi
boldogságot ígérnek...
Mi értelme megkérdezni, létezik-e boldogság, amikor
szenvedünk? Megérthetjük-e a szenvedést? Ez az én problémám,
nem pedig az, hogyan lehetek boldog. Boldog vagyok,
amikor nem szenvedek, de abban a pillanatban, amikor ez
tudatosul bennem, oda a boldogság.
Meg kell tehát értenem, mi a szenvedés. Megérthetem-e,
mi a szenvedés, amikor elmém egy része a boldogságot, a
nyomorúságból való kivezető utat keresi? Nyilvánvalóan
nem, mivel a szenvedés megértéséhez teljesen azonosulnom
kell vele. Nem utasíthatom el, nem minősíthetem, nem hasonlíthatom
össze valami mással.
A boldogságról akkor tudom meg az igazságot, ha tisztában
vagyok azzal, hogyan kell figyelni. Tudnom kell, hogyan
figyeljek a szenvedésre. Ha képes vagyok odafigyelni a szenvedésre,
figyelhetek a boldogságra is, mivel valójában azzal
vagyok azonos.