JiKri

ki megérti az életet annak biztosan nincs szüksége hitre.
Aki szeret, az sem hisz - az szeret. Annak van hite,
akin eluralkodik az értelem, mivel az mindig biztonságra,
védelemre törekszik. Állandóan kerüli a veszélyt, ezért
épít eszmékből, hitből és eszményekből menedéket.
Emeljünk ki életünkből egy pillanatot, és tegyük nagyító
alá. Legyen ez olyan pillanat, amikor éppen lesújt az öklünk
valakire. Mi történhet, ha közvetlenül alkalmazunk erőszakot?
Veszélyt jelentünk a társadalom számára, és mivel az elme
előre látja a veszélyt, így szól: - Az erőszakmentesség eszményét
majd csak tíz év múlva valósítom meg. - Ez azonban
hamis elképzelés. Sokkal fontosabb a látható világ mögötti Valóság
megértése, mint eszményeket létrehozni és követni, mivel
az eszmények hamisak, csak a látható világ mögötti Valóság
valódi. Megértéséhez hatalmas befogadóképességű, előítéletektől
mentes és éles elmére van szükség. Mivel nem törekszünk
megértésére, számos kibúvót keresünk, és olyan hangzatos
neveket adunk nekik, mint például eszmény, hit vagy
Isten. Biztos, hogy elménk csak akkor képes felismerni az
igazságot, ha a hamisat valóban hamisnak látja. A hamisságtól
megzavart elme sohasem tudja megtalálni az igazságot.
Ezért meg kell ismernünk, mi a hamis a kapcsolatainkban,
eszményeinkben, a körülöttünk levő dolgokban, mivel az
igazság érzékeléséhez szükséges a hamisság felismerése.
Megvilágosodás nem következhet be a tudatlanság okainak
felszámolása nélkül. Sötét elmével a megvilágosodás után
vágyakozni viszont teljesen felesleges és értelmetlen. Ezért
először meg kell nézni, mi a hamis az eszményekkel, emberekkel
és tárgyakkal való kapcsolatainkban. Amikor az elme
megpillantja a hamisságot, akkor lép az igazság a létezésbe,
és ez maga az eksztázis, maga a boldogság.