JiKri

izsgáljuk meg a vágyat. Tudjuk - miért ne tudnánk -
hogy a vágy, amely ellentmondásba kerül önmagával,
gyötrő fájdalom, nyugtalanság, szorongás, fegyelmezés
vagy ellenőrzés formájában rángat bennünket. Ebben az
örökös küzdelemben teljesen kiforgatjuk önmagából; mégis
ott van, folyamatosan figyel, vár és nyomul. Tegyünk bármit,
tisztítsuk meg, meneküljünk előle, tagadjuk meg vagy fogadjuk
el, engedjük teljesen szabadjára - mégis mindig jelen lesz.
Tudjuk, hogy vallási oktatók és mások is azt tanítják, ne legyenek
vágyaink, gyakoroljuk az elszakadást, szabaduljunk
meg a vágyaktól. Ez teljes képtelenség, mivel a vágyat megismerni,
nem pedig lerombolni kell. Ha elpusztítjuk a vágyat,
magát az életet tesszük tönkre. Viszont, ha megrontjuk a vágyat,
alakítjuk, felügyeljük, elnyomjuk, valamilyen különlegesen
szépet ronthatunk el.