JiKri

halál kérdésének megértéséhez meg kell szabadulni a
félelemtől, ugyanis az alakít ki mindenféle elméleteket
a halál utáni életről, halhatatlanságról vagy reinkarnációról.
A keleti népekkel együtt mondhatjuk tehát, hogy van
reinkarnáció, van újjászületés, az úgynevezett léleknek állandó
a megújulása.
Létezik-e lélek? Szeretjük azt hinni, hogy van ilyen, mivel
ez örömet szerez nekünk, olyasmi, amit gondolatokon, szavakon
túlinak érzünk. Valamilyen örökkévaló, spirituális,
amely sohasem hal meg, ezért ragaszkodik hozzá a gondolat.
Létezik-e viszont olyan dolog, mint lélek, amely időn és gondolaton
túli, nem az ember találta fel, az emberi természeten
kívüli, és nem a fortélyos elme rakta össze? Nincs olyan, mivel
az elme látja ezt a nyomasztó bizonytalanságot, zűrzavart,
az állandóság hiányát. Semmi sem állandó - családi
kapcsolatok, munkahelyek sem. Ezért az elme kitalál valamit,
ami állandó, és ezt nevezi léleknek. Mivel az elme képes
erre gondolni, a gondolat is gondolkodik róla. Amiért a gondolat
gondolkodik róla, természetesen az időn belül marad.
Ha tudok gondolkodni valamiről, az része lesz a gondolataimnak.
Gondolatom az idő, tapasztalat és tudás eredménye,
így a lélek is az időn belül marad.
A lélek folytonossága eszméjének és a többszöri újraszületésnek
tehát nincs értelme, mivel ez nem más, mint a rettegő
elme találmánya. Az ilyen elme tartósságot akar és keres az
állandóságon keresztül. Bizonyosságra vágyik, mivel abban
van minden reménye.