JiKri

öbbségünknél a rajongás csak egyetlen dologra vonatkozik:
a szexre. Esetleg szenvedélyesen szenvedünk, és
próbáljuk ezt feloldani. A szenvedély szót azonban én az
elme és a létezés állapotának leírására használom. A belső lényegről
beszélek, amely erős érzésekkel és rendkívüli érzékenységgel
jár - az érzelmekre hat, mint a mocsok, a szenny,
a szegénység, a hatalmas gazdagság, a korrupció, egy fa, egy
madár vagy az áramló víz csodálata. Arról a lelkesedésről beszélek,
amit egy tavacska víztükre iránt érzünk, amikor az
esti égbolt visszatükröződik benne. Nagy szükség van arra,
hogy mindezt intenzíven és erősen érezzük, mivel szenvedély
nélkül az élet üressé, sekélyessé és értelmetlenné válik.
Amennyiben képtelenek vagyunk meglátni egy fa szépségét,
megszeretni azt a fát, és ha nem törődünk vele intenzíven,
valójában nem is élünk.