JiKri

hierarchikus rend kiváló lehetőséget kínál önmagunk
kiterjesztésére. Törekszünk testvériségre, de hogyan is
valósíthatnánk meg, amikor a lelkünk mélyén megkülönböztetéseket
teszünk? Megmosolyogjuk a világi méltóságokat,
de amikor egy Mestert, megváltót vagy gurut elfogadunk
fölöttünk állónak, magunk visszük át a világi hozzáállást
a lélek birodalmába. Lehetnek-e hierarchikus fokozatok a
lelki fejlődésben, az igazság felismerésében, Isten megértésében?
A szeretet nem tűri el a megosztottságot. Vagy szeretünk.
vae;v nem szererünk, de a szeretet hiánvát ne használjuk
olyan hosszan elhúzódó folyamatban, amelynek végeredménye
a szeretet. Amikor tudjuk, hogy nem szeretünk, amikor
nincs más választásunk, mint tudomásul venni ezt a
tényt, akkor születik meg a változás lehetősége. A szeretet
megtagadását jelenti, ha a megkülönböztetés megmarad
Mester és tanítványa, a megváltó és a bűnös között. A kizsákmányoló,
aki egyidejűleg kizsákmányolt is, kiváló táptalajra
bukkan ebben a sötétségben és illúzióban.
Önmagunk elkülönülését Istentől vagy a valóságtól saját
magunknak „köszönhetjük", vagyis az elmének, amely ragaszkodik
az ismerthez, a biztoshoz és a biztonságoshoz. Ezt
a különválást nem lehet áthidalni, nincs szertartás, büntetés,
áldozat, amely átsegítene ezen. Megváltó, Mester vagy guru
nem vezethet el a valósághoz vagy a különválás felszámolásához.
A megosztás nem a valóság és önmagunk között van,
hanem saját magunkban.
Nagyon fontos megérteni a vágyaink által fokozódó ellentmondásokat,
de ezt a megértést csak önismerettel, énünk
minden rezdülésének állandó tudatosításával lehet elérni.