JiKri

karma okokat és hatásokat foglal magában. Minden ok
valamilyen hatást fejt ki. A cselekvés az őt meghatározó
okokból bontakozik ki, és további hatások előidézőjévé
válik. A karma tehát magában foglalja az okot és a hatást.
Vajon nevezhetjük-e az okot és hatást statikusnak, vagyis
örökre rögzítettnek? Nem válhat-e a hatás okká? A ma a
tegnap eredménye. Ugyanakkor a ma a tegnap következménye,
időrendi és lélektani értelemben egyaránt. A ma viszont
a holnap oka is. Az tehát okból hatás, a hatásból pedig ok
lesz - ez egy folyamat, vagyis nincs állandó ok vagy hatás.
Amennyiben létezne állandó ok és hatás, az már specializálódás
volna, ami pedig maga a halál. Bármilyen szakosodott
egyed nyilvánvalóan halálra van ítélve. Az emberi nagyságot
az jellemzi, hogy képtelen szakosodni. Gyakorlatilag szakosodhatunk,
de lényegi értelemben ez nem lehetséges. Egy gabonaszem
specializálódott - így viszont nem lehet semmi
más, csak az, ami. Az emberi lény viszont nem teljesen befejezett.
Benne van az állandó megújulás lehetősége, nem korlátozza
szakosodás. Ameddig elfogadjuk, hogy az ok, a körülmény
és a korlátozás nincs kapcsolatban a hatással, addig
konfliktus áll fenn a gondolat és a körülmények között.
A probléma tehát sokkal összetettebb annál, mint hogy hiszünk-e
a reinkarnációban. Inkább az a kérdés, hogyan cselekedjünk,
nem pedig az, hiszünk-e a lélekvándorlásban vagy
a karmában. Ez ugyanis teljesen lényegtelen szempont.