JiKri

önyörület és jóság, az élet fermköltségének érzése.
Vajon megvalósítható-e mindez kényszer hatására?
Amennyiben jelen van a kényszer bármilyen formája -
legyen az propaganda vagy moralizálás - nyoma sem lesz
szánakozásnak. Könyörület még akkor sincs, ha szem előtt
tartják azt, hogy a technikai változások sora ne hozza magával
az emberi lények elgépiesedését. A változásnak tehát kiváltó
ok nélkül kell végbemennie. Az oksági változás nem lehet
szánakozás, hanem csak a piaci viszonyok része. Ez tehát
az egyik probléma.
A másik probléma pedig a következő: Ha én változom,
milyen hatással lesz ez a társadalomra? Esetleg egyáltalán
nem kell törődnöm ezzel? Az emberek többségét nem foglalkoztatja,
amiről beszélünk, mivel puszta kíváncsiságból vagy
valamilyen benyomás hatására érdeklődnek, aztán továbblépnek.
A gépek olyan gyorsan fejlődnek, hogy az emberek
többsége csak sodródik, nem képesek olyan életre, amelyet
szeretet, könyörület és megfontolt gondolkodás tesz gazdaggá.
Amikor én változom, hogyan befolyásolja ez a társadalmat
és kettőnk viszonyát? Mivel a társadalom nem valami
rendkívüli, misztikus egység, hanem emberi kapcsolatokból
áll, ezért ha néhányan változnak, az vajon hatással lesz-e az
egész világra? Esetleg elképzelhető-e, hogy maga az emberi
gondolkodás változzon meg alapvetően?
Ezek után felmerül a kérdés: van-e olyan folyamat, amelylyel
a változó egyén behatolhat a tudatalattiba?